A filmek sok esetben az életből merítenek, olyan is, amikor kifejezetten megtörtént eseményeket dolgoznak fel, több-kevesebb hitelességgel. Szerencsére egyre több film mutatja be a hétköznapi és ha úgy tetszik, esendő ember egzisztenciális küzdelmeit, munkahelyi tragédiáit, karrierváltásait.
Filmajánlónk inspirációhoz, új munkához, váltáshoz!
Egyre többször olvashatunk, hallhatunk olyan sikertörténetekről, amikor valaki egy első látásra tökéletesnek tűnő karriert ad fel egyik napról a másikra, és vált olyan munkára, ami még a közvetlen környezetében is legalábbis „felhorkanást” vált ki.
Ezeknek a történeteknek sok esetben az előzménye egy túlhajszolt élet, vagy egy ebből következő röbid, de veszélyes betegség, vagy akár a lassú kiégés. Az ilyen karrierváltók közül sokan számolnak be arról, hogy ez a fajta „megvilágosodás” egyik pillanatról a másikra jött, a döntés pedig ezt követően ugyanilyen gyorsan ért be.
Egyik ismerősöm egy nagy multinál dolgozott, amikor egy nap, éppen munkaidő után, fél 5 környékén az uszodában volt, ahol óvodás gyermeke „fantasztikus gyakorlatokat” mutatott be az édesanyának. Őt pedig közben hívták a munkahelyéről, miszerint egy nagyon fontos e-mailt nem küldött meg… Az édesanya ekkor párás tekintettel azt mondta: „Jó, akkor majd holnap reggel megküldöm azt az e-mailt…” Néhány évvel később már országos lefedettségű, saját startup-cégét irányította, amely a végfelhasználó fogyasztókat kötötte össze környékbeli zöldség- és gyümölcskereskedőkkel.
Szóval ezt a bizonyos „kattanást” nem tudjuk befolyásolni, váratlanul érkezik, legyen szó egy, az életünket megváltoztató eseményről (pl. betegség, gyermekáldás stb), vagy valamilyen hirtelen gyászról, és akár az állásunk elvesztéséről, amikor a legkevésbé számítunk rá. Ezek hiányában pedig marad a csendes kilépés.
Szakemberek szerint azt mondják, természetesen ilyenkor is végig kell lépdelni a gyászfolyamatokat, hiszen egy munka elveszítése ugyanolyan nehéz a pszichénknek, mint mármely más tragédia. Ugyanakkor ha ezen végigmentünk, jöhetnek az új kalandok, az új élet, az új munka!
1. A boldogság nyomában (2006): a fókusz és az elszántság győz
Bár elsősorban nagy sikereket elérő sportolóktól szoktuk azt hallani, hogy akkor is hinnie kell magában az embernek, amikor semmi jel nem mutatja, hogy a döntés vagy az irányvonal, ami mellett elindult karrierjében, be fog válni, eredményes lesz.
Ez a film lerombolja azokat a hiedelmeket, amelyek önkorlátozóak, és amelyek hátráltatják a karrier kitelejsedését.
Mi van, ha nem tudom megtenni? Mi van, ha nem kapok munkát? Mi van, ha megteszem az az első legfontosabb lépést, de elbukom?
A megtörtént eseményeken alapuló filmben Will Smith saját fiával (Jaden Smith) alakítja nagyszerűen azt az életszerű helyzetet, amikor hiába hiába teszünk bele mindent, nem jönnek az eredmények. Persze nem lenne ez amerikai film, ha a főszereplőnek végül nem sikerülne megvalósítania az álmait, mindenestre erős inspirációt kaphatunk a filmből.
De hogy magyar példát is mondjunk, az Üvegtigris című Rudolf Péter alkotásban, a főszereplő Kakszi Lajos apja, Bodrogi Gyula mondja ki az egyik leginspirálóbb mondatot, miszerint „ha már a padlón vagy, és úgy érzed, nem tudsz felállni, nézz körül a padlón, és szedj fel magadnak valamit”.
Mindenesetre a film főszereplője, Chris Gardner, miközben küzd a családi problémáival – válás, fia felügyeleti jogának a megszerzése – hirtelen indíttatásból karriert is vált.
Ha úgy érezzük, már késő, vagy lehetetlen feladat a pályaváltás, a végén jó eséllyel rájövünk, hogy összpontosítással és elszántsággal bármit elérhetünk, amit csak szerettünk volna.
A teljes film fent van a videa.hu-n.
2. Egek ura (2009): az elbocsátás másik oldala
Ez az egyik olyan film, amely megmutatja a HR-sek szempontjait is, hiszen a főszereplő, Ryan Bingham (George Clooney) munkája pont az, hogy a vállalatok nagy létszámleépítései során kell kirúgnia az embereket. Azon kívül persze, hogy megismerjük az elbocsájtó ember oldalát is (nem igazán jó feladat ez sem, lássuk be!), több személyes élethelyzetet és reakciót is láthatunk a filmben. Olyan emberi sorsokat, amikor először szembesülnek az elbocsájtás tényével.
A film egyik mozzanat, amikor a fiatal, proaktív kolléganő felveti annak a lehetőségét, hogy nem kell személyesen körbeutaznia az országot Ryan Bingham-nek, mert ugyanezt megteheti online videós konferenciabeszélgetésben is. Ez pedig megingatja az utazásokat egyébként is kedvelő főszereplő egzisztenciáját is.
Persze egy tragédia megmutatja azt is, egy ilyen horderejű bejelentéshez nem ideális a távolságtartó videós platform, mert a személyes, ha úgy tetszik, emberi kapcsolatok (és metakommunikáció) miatt ez sokkal nehezebb folyamat, mint azt elsőre a fiatal munkatárs is gondolta.
A filmben az igazság így kimondatik: miszerint egyetlen munka sem biztonságos igazán 100%-ban, és akkor miért vesztegetjük az időt arra, hogy ne azzal foglalkozzunk, amit igazán szeretünk?
3. A kezdő (2015): kívánd eleget, és megkapod
Ennek a filmnek már csak azért is erős „összekacsintása” van jelen korunkkkal, hiszen a pandémia óta érzékelhető globális munkaerőhiány számottevő mértékben szólította meg az idősebb, akár már a nyugdíjas éveiket töltő generációkat. Egyre több munkaterületen próbálják marasztalni, vagy éppen visszahívni az idősebb munkavállalókat, akik miközben lehet, hogy nem rendelkeznek „modern” vagy naprakész tudással, de:
- motiváltak,
- lojálisak,
- évtizedes tapasztalatuk van a munka világában,
- valamint a bommer-generációhoz tartozóként képesek közösségben dolgozni, legyen szó akár a személyes jelenlétről is.
Szóval tengernyi érvet lehetne felhozni a foglalkoztatásuk mellett.
A Robert De Niro (Ben Whittaker mint idős munkavállaló) és Anne Hathaway (Jules Ostin mint tudatos, magas hőfokon dolgozó vezető) szerepkettőse persze magánéleti keresztutakat is tartalmaz, ugyanakkor sok – helyenként megmosolyogtató – helyzetet is bemutat a film az idős és fiatal munkavállalók közötti kultúra különbözőségében.
Persze a film egyik legnagyobb erőssége, hogy sikeresen mutatja be, mindkét generációra szükség van, mert az élet működése szerint is ez így van rendben.
Ben Whittaker története pedig megmutatja, sosem késő újrakezdeni, érdemes folyamatosan tanulni, valamint hogy a munka tényleg az élet része, ha úgy tetszik, „éltet”, mert közösségben vagyunk, mindennapos feladatokat, sőt akár életfeladatokat ad, amelyektől fejlődhetünk. Kisebb spoiler: és a munkahelyi masszázs is sokat segíthet, hogy újra érezzük az élet sokszor nehezen irányítható, impulzív és bizsergető oldalát.
A HR-Rent aktuális belföldi és külföldi állásajánlatai közül itt lehet böngészni!
Fotó: Freepik