Németországban több foglalkoztatási forma is létezik, a teljes állástól a minijob-ig, az időszakos munkavégzéstől a szabad foglalkoztatású vállalkozókig. A munkaszerződést kötő felek alapvetően szabadon alakíthatják, hogy mit írnak bele a munkaszerződésbe, és ezáltal a munkafeltételeket is maguk határozzák meg.
Az alábbiakban elmagyarázzuk mi a különbség az egyes munkaviszonyok között.
Teljes munkaidős vagy rendes munkaviszony
Ez a leggyakrabban előforduló foglalkoztatási forma Németországban, ami jellemzően 35-40 órás heti munkaidőt jelent. Amennyiben a munkavállaló ennél kevesebb óraszámban kíván dolgozni, úgy az már részmunkaidőnek minősül. A munkavállaló a teljes állása mellett Németországban is vállalhat mellékállást vagy lehet vállalkozó, bizonyos szabályok betartásával, erről azonban a felettesét is tájékoztatnia kell.
A rendes munkaviszony olyan munkaviszony, amelyben:
- határozatlan idejű munkaviszony áll fenn;
- a társadalombiztosítási rendszerek integráltak;
- rendszeres díjazás történik;
- állandó, teljes munkaidős foglalkoztatásban történik a munkaviszony.
Németországban jelenleg több mint 45,5 millió munkavállaló dolgozik
Érdekesség, és egyben negatív adat, hogy minden ötödik munkavállaló havi bruttó keresete kevesebb, mint 2500 euró, írja a Zeit Online. Ennek köszönhetően egyre több szakszervezet lép sztrájkba, melyek közül a legismertebb a tömegközlekedésben dolgozók sztrájkja, hiszen egy ilyen megmozdulás több millió ember napi programjára van kihatással.
Az EU által meghatározott szabvány szerint akkor számít valaki szegénység által veszélyeztetettnek, ha a teljes népesség medián jövedelmének kevesebb mint 60 százalékával rendelkezik. Ez Németországban 2021-ben egy egyszemélyes háztartás esetében havi nettó 1148 euró volt, egy 14 év alatti gyermekét egyedül nevelő szülő esetében pedig 1492 euró.
Részmunkaidő vagyis az ún. Teilzeit
2020-ban minden második női és minden nyolcadik férfi munkavállaló részmunkaidőben dolgozott Németországban.
Az okok azonban nemenként jelentősen eltérnek. Míg a nők legtöbb esetben a személyes vagy családi kötelezettségek miatt választják ezt a munkaviszonyt, addig a férfiak esetében legjellemzőbb okként az át- vagy továbbképzés áll. Érdekesség, hogy második legnyomósabb indokként viszont mindkét nem azt nyilatkozta, hogy egyszerűen nem szerettek volna teljes állásban dolgozni.
Korábban jellemzően a nők választották ezt a foglalkoztatási formát, mely végezhető gyereknevelés mellett is, manapság azonban már egyre elterjedtebb a férfiak körében is, akik kevesebb munkaórával szeretnék elérni az optimális egyensúlyt munka és magánélet között. A munkavállaló részmunkaidősnek minősül, amennyiben a heti munkaideje kevesebb, mint egy teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóé. Amennyiben a heti munkaóra számában nem állapodtak meg, részmunkaidős foglalkoztatásnak minősül, ha a munkavállaló rendszeres munkaideje egy éves munkaviszony átlagát tekintve kevesebb, mint egy hasonló teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóé.
Fontos, hogy
a részmunkaidős dolgozók nem részesülhetnek hátrányos megkülönböztetésben a teljes állást betöltőkhöz képest.
Vannak olyan előírások, amelyek mindkét foglalkoztatási típusra egyformán vonatkoznak. Ezek a következők:
- egyenlő védelem az elbocsátással szemben, ez az ún. Kündigungsschutz;
- bérfizetés jár betegség esetén is, illetve munkaszüneti napokon;
- jogosultság a szabadságra;
- egyéb juttatások (karácsonyi jutalom, szabadságpénz stb.) kifizetése a ledolgozott órák számával arányosan.
2019 óta létezik az ún Brückenteilzeit, ami bárki számára lehetővé teszi, hogy bizonyos ideig részmunkaidőben dolgozzon, majd visszatérjen a teljes munkaidőhöz. Ez olyan vállalatoknál lehetséges, amelyek legalább 45 főt foglalkoztatnak.
Azok a munkavállalók pedig, akik több mint hat hónapja dolgoznak egy 15 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatnál, jogosultak teljes munkaidőről részmunkaidőre váltani.
Határozott idejű munkaszerződés
Bármilyen típusú munkaviszony megköthető határozott időre is. A határozott idejű szerződést legtöbb esetben az indokolja, hogy a munkáltató szeretné ellenőrizni a munkavállaló alkalmasságát, de állhat mögötte gazdasági bizonytalanság vagy az adott munka szezonális jellege is. Ennek a munkavégzési formának vannak bizonyos sajátosságai:
- mivel a foglalkoztatás meghatározott időpontig történik, nem vonatkoznak rá bizonyos törvények, melyek a munkavállalót például felmondás esetén védik;
- amennyiben a munkáltató tudomást szerez arról, hogy állapotos, az nem akadályozza a határozott idejű munkaszerződés megkötését;
- a határozott idejű munkaviszony nem szüntethető meg ok nélkül, a rendkívüli felmondás joga azonban a szerződéses rendelkezésektől függetlenül fennáll;
- ha a munkavállalót a szerződés lejártával is tovább foglalkoztatják, vagy ha a határozott idejű szerződés meghosszabbítása nem történik meg, úgy az automatikusan határozatlan idejű munkaviszonyhoz vezet.
Minijob és midijob
Németországban igen elterjedt az ún. minijob, amely sokak számára remek kiegészítő fizetést biztosít.
Az ilyen munkaviszony keretében végzett
munkavégzés havi 520 euróig vagy évi 70 munkanapig lehetséges, és ezen keretek között adómentes jövedelemnek minősül.
Hátránya, hogy a minijobot végzők nem jogosultak munkanélküli segélyre, és akinek hosszú távon csupán ilyen munkaviszonyból származik jövedelme, az meglehetősen csekély nyugdíjra számíthat. Jogi tekintetben részmunkaidős foglalkoztatásnak minősül, így alapvetően a minijobot végzők is ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a főállásúak, még ha a gyakorlat sokszor azt is mutatja, hogy ezeket a munkavállalókat hátrányban részesítik a cégek a teljes állásban dolgozókkal szemben.
Midijobról akkor beszélünk ha a munkavállaló nem csak rövid ideig van munkaviszonyban és keresete átlagosan több mint 520 euró, de legfeljebb 2000 euró havonta. Ebben az úgynevezett átmeneti fázisú munkaviszonyban a munkáltató és a munkavállaló is fizet egészségpénztári, nyugdíj és munkanélküliségi járulékot, ezek a járulékok azonban jelentősen alacsonyabbak a midijob esetén. Ettől függetlenül a munkavállalók igénybe vehetik az egészségbiztosítás és ápolási biztosítás teljes szolgáltatását, és jogosultak munkanélküli segélyre is. A csökkentett nyugdíjjárulék nem befolyásolja hátrányosan a midijobot végzőket, ennek oka, hogy a nyugdíjszámlán a midijobból származó tényleges jövedelem kerül jóváírásra.
Vállalkozók, szabadfoglalkozásúak
Nem tartozik a jogilag vett munkaviszony kategóriájába, mégis érdemes megemlíteni, hiszen sokan vállalkozóként vagy ún. szabadfoglalkozásúként dolgoznak. Ennek oka, hogy a szabadúszók vagy vállalkozók a rendes munkavállalókkal ellentétben nem, vagy csak korlátozott mértékben függenek utasításoktól és a munkaidejüket szabadon osztják be. Éppúgy, mint Magyarországon, itt is lehet valaki mellékállásban vállalkozó. 2021-ben mintegy 3,5 millió ember dolgozott vállalkozóként Németországban.
Az adóhivatal által szabadfoglalkozásúnak minősítettek bizonyos előnyökkel rendelkeznek a vállalkozókkal szemben:
- nem kell iparűzési engedélyt kérniük, csupán be kell jelenteniük tevékenységüket az adóhivatalnál;
- nem fizetnek iparűzési adót;
- nem tagjai kötelezően az Ipari és Kereskedelmi Kamarának, de önkéntes alapon beléphetnek;
- nem tartoznak a kereskedelmi felügyelet vagy a kereskedelmi törvény hatálya alá;
- nem kötelesek könyvelést vezetni, és nem kell mérleget készíteniük, hanem csak egy egyszerű, úgynevezett jövedelem-többlet elszámolást kell benyújtaniuk az adóhivatal felé.
Azt, hogy egy adott tevékenység szabadfoglalkozású-e vagy sem, az adóhivatal dönti el. Ide tartoznak, tartozhatnak a
- gyógyító szakmák, mint például az orvosok, a szülészek vagy gyógytornászok;
- jogi és üzleti tanácsadó szakmák, mint például az ügyvédek, közjegyzők, könyvvizsgálók és adótanácsadók;
- műszaki-tudományos szakmák, mint például építészek és mérnökök;
- kulturális, média- és nyelvi szakmák, mint például újságírók, fotóriporterek, tolmácsok, művészek vagy tanárok.
A lista folyamatosan bővül korábban még nem ismert szakmákkal, mint például a webdesigner. A szabadfoglalkozásúak elsősorban a szolgáltatási szektorban találhatók, a kereskedelmi vállalkozás vagy a tömegtermelés tehát kizárja a szabadfoglalkozású tevékenységet.
A legjobban fizetett szabadfoglalkozásúként végezhető munkakörök a közjegyző, az ügyvéd, és a fogorvos.
Praktikum
Meg kell említeni még a gyakorlaton lévőket is, amikor is a pályakezdőknek lehetőségük nyílik betekintést nyerni egy vállalat életébe. Ennek több formája is létezik a nyári gyakorlattól, a külföldi praktikumon át a kötelező gyakorlatig. A három hónapnál tovább tartó önkéntes szakmai gyakorlat esetében, a munkavállaló igény tarthat a minimálbér kifizetésre.
A HR-Rent friss külföldi állásajánlatai közül itt lehet böngészni!
Fotó: Freepik