A jó idő és a nyár beálltával egyre többen tervezik szabadságukat és szeretnének kiszakadni a mókuskerékből. Az alábbi cikkben összegyűjtöttük a legfontosabb információkat, milyen szabadságjogok vonatkoznak a Németországban a munkavállalókra.
Kinek és mennyi szabadság jár?
A törvény értelmében a munkavállalók minden naptári évben jogosultak fizetett szabadságra. Ez vonatkozik minden munkavállalóra, függetlenül attól, hogy teljes vagy részmunkaidős állásban dolgozik, valamint gyakornokokra, önkéntesekre, valamint a szabad foglalkozásúakra és vállalkozókra, amennyiben gazdaságilag függenek az adott vállalattól.
A törvényileg előírt minimális szabadság ötnapos munkahét esetében 20 nap, hat nap esetén 24 nap.
Ennél kevesebb éves szabadságot nem kaphat a dolgozó. Ökölszabályként elmondható, hogy mindig a heti ledolgozott napok számát kell megszorozni 4-el, hogy megkapjuk azt a szabadság mennyiséget ami biztosan megillet minket.
Így például:
5 napos hét esetén: 4 x 5 munkanap = 20 munkanap szabadság
4 napos hét esetén: 4 x 4 munkanap = 16 munkanap szabadság
3 napos hét esetén: 4 x 3 munkanap = 12 munkanap szabadság
Természetesen ennél több szabadságot is elrendelhet a munkáltató. A törvény rendelkezik továbbá a különösen védett személyekről is, mint a 18 év alattiak, vagy fogyatékossággal élők. Őket több szabadság illeti meg.
Az egyenlő bánásmód értelmében azonban nincs életkorral arányosan növekvő szabadságjog,
bár itt is lehetnek azonban kivételek, például ha a munkavállaló 50 év feletti és fizikailag erősen megterhelő munkát végez.
A teljes szabadságra való jogosultság a munkába állást követő 6 hónap után szerezhető meg. Ez nem jelenti azt hogy az első fél évben a munkavállaló nem mehet szabadságra, annak kiszámítása időarányosan lebontva történik.
A szabadságot egy űrlap segítségével kell igényelni, melyet legtöbb esetben a munkáltató bocsát a rendelkezésünkre. Alapvetően elmondható, hogy
a jóváhagyott szabadságot még hirtelen fellépő munkaerőhiány esetében sem lehet visszavonni.
A szabadságigényt azonban bizonyos esetekben elutasíthatja a munkáltató, például szezonális csúcsidőszakban vagy fontos határidős projekt esetén.
A munkavállalót megilleti legalább évi egyszer az egyhuzamban kivehető 12 nap, vagyis hozzávetőlegesen két hét szabadság. Amennyiben a dolgozó takarékoskodott a szabadságával, annak fennmaradó részét átviheti a következő évre, de a törvény értelmében megmaradt szabadságait március 31-ig ki kell vennie.
A munkavállaló a szabadság alatt nem köteles a munkáltató számára elérhető maradni, sem e-mailben, sem pedig telefonon, és a már kiadott szabadság visszavonása sem engedélyezett. A szabadság idejére járó bérezés nem tévesztendő össze a szabadság pénzzel vagyis az ún. Urlaubsgeld-el, ami a szabadság idejére adott kiegészítő juttatás és meglétét a munkaszerződésben határozzák meg.
Szabadság különleges esetekre
A polgári törvénykönyv alapján a munkavállalók bizonyos esetekben további szabadságra jogosultak, habár a törvény nem határozza meg azokat a konkrét okokat, amelyek miatt ilyen különleges szabadság kiadható.
Ha a munkaszerződésben nincs erre vonatkozó kikötés, akkor a munkáltatóval kell egyeztetni, hogy egy adott esemény miatt van-e lehetőség különleges szabadságra, és az mennyi ideig tart. Közeli családtag halála esetén szinte mindig jár plusz szabadság, de a saját esküvő is indokolhatja a különleges szabadságot. További ok lehet, egy családtag súlyos megbetegedése vagy költözés is. Ezekben az esetekben általában egy-két nap plusz szabadságról beszélhetünk, de a családban élő 12 év alatti gyermek súlyos megbetegedés esetén plusz négy nap is kiadható.
Sabbatjahr
Ha szabadságról van szó, nem mehetünk el az ún. Sabbatjahr vagy Sabbatical mellett, hiszen ez a munkamodell nem csak egyre elterjedtebb, de
a fiatal Z generáció tagjai gyakorlatilag elvárják a vállalat részéről ezen szabadság típús szerződésbe foglalását.
Fontos megemlíteni, hogy ez a szabadság forma nem egyenlő a fizetés nélküli szabadsággal. Utóbbi esetében jogilag szüneteltetve van a munkaviszony, és ahogy a nevében is benne van, semmilyen juttatást nem kap a munkavállaló.
A Sabbatjahrt, vagyis amikor a dolgozónak lehetősége van hosszabb szünetet (általában három hónaptól egy évig terjedő időszak) iktatni a munkájába, eredetileg amerikai professzorok számára találták ki, azonban az üzleti világ is gyorsan átvette. A Sabbaticalt különféle okok miatt veszik a munkavállalók igénybe: ilyen lehet például egy hosszabb utazás vagy amikor a hobbinknak szeretnénk több időt szentelni, de indokolhatja fizikai és mentális kimerülés is.
A WIMDU 2016-os tanulmánya szerint
a németek 43%-a érzi szükségesnek, hogy szünetet tartson a munkájában és kiszakadjon a mindennapokból.
A megkérdezettek több mint fele ennek okaként az utazást, az önmagukra és saját szükségleteire szánt időt, valamint az új perspektívák vagy önmaguk megtalálását jelölte meg, de gyakori okok között szerepelt a kiégés megelőzése is.
Erre a szabadságolási típusra több modell is létezik. Egyik legnépszerűbb a részmunkaidős munkával történő megtakarítás, amikor a munkavállaló egy vagy több éven keresztül teljes munkaidőben de csökkentett fizetés mellett dolgozik és ily módon gyűjtögeti a munkaórákat, majd a sabbatical ideje alatt továbbra is kapja a fizetését.
Más vállalatok túlóra- vagy időmegtakarítási módokat kínálnak, ahol a dolgozó a teljes fizetését felveszi, de további pénz- és időegységeket takarít meg. Ezekben az esetekben a fizetés továbbra is folyósításra kerül a szabadság ideje alatt és a társadalombiztosítási járulék is fedezve van. Ez a részmunkaidős modellek egyik nagy előnye.
A HR-Rent friss külföldi állásajánlatai közül itt lehet böngészni!
Fotó: Freepik